Belépés
felhasználói név:
jelszó:
Jelszóküldés

Magyarország animált felhőképe

Útvonaltervező

Felhőkép

Főoldal / Motoros túrák / Alpine Bike Tour

Alpine Bike Tour

feltöltötte: MotorZóna
feltöltve: 2012. augusztus 20.
túra ideje: - - -
túra hossza:  
Útvonal

„Én NEIN beszélek Germany” Talán ezzel a -most már szállóigévé vált- mondattal kezdeném azt az élménybeszámolót, amelyet egy csodálatos Alpok-túra hatására szeretnék megosztani Veletek. Magamról annyit szeretnék a bevezetőben elmondani, hogy nem rég volt lehetőségem megvenni álmaim motorját -egy zsír új M800 Intrudert- amelyet fél éves „Suttogó” pályafutásom alatt az alföldön szelídítettem meg.

Túra leírása
„Én NEIN beszélek Germany” Talán ezzel a -most már szállóigévé vált- mondattal kezdeném azt az élménybeszámolót, amelyet egy csodálatos Alpok-túra hatására szeretnék megosztani Veletek. Magamról annyit szeretnék a bevezetőben elmondani, hogy nem rég volt lehetőségem megvenni álmaim motorját -egy zsír új M800 Intrudert- amelyet fél éves „Suttogó” pályafutásom alatt az alföldön szelídítettem meg. Tavasszal, számomra nagyon kedves barátok megkérdezték, hogy mit szólnék egy szervezett Apine Bike Tours-hoz, amelyre emlékezetem szerint én azonnal rávágtam: „Persze, miért is ne! Azért vettem a mocit, hogy használjam, és a fél év alatt beletett 12000 km-t egy kicsit kiegészítsem.” Szóval valahogy így kezdődött az idei nyár legnagyobb dobása.

Alföldi gyerek a Tiroli hegyekben, frissen szelídített paripával. Mi kellhet még ennél több egy nagy kalandhoz? Utólag már tudom a választ, ami még az elején is kérdéses volt számomra: Egy – azaz jelen esetben kettő- nagyszerű túravezető!!! Szóval aki már utazott így vagy úgy külföldre, az ismeri az itthoni procedúrát amiket nem árt végigjárni az utazást megelőzően. (Biztosítás, zöldkártya, motor átnézése …stb.) Az előkészületek zökkenőmentesen zajlottak, elérkezett a várva várt nap.

Mi hat motorral vágtunk neki a hódító portyázásnak, és mind a hat motorral szerencsésen haza is érkeztünk. Köszönet ezért többek között Topinak az „Alpok fogságába ragadt” hazánk fiának, aki mint túravezető a lehető legtöbbet hozta ki a csapatunkból, és értékes tanácsaival nagyon sokat segített a hegyi vezetés „elsajátításában”. Nem mondom, hogy profi lettem a 4 napos túra alatt, de azt állítom, hogy egy olyan logikusan felépített túrán vehettem részt, amiből nagyon sokat tanultam. A jövőben akár a Citadellára -pihenő beiktatása nélkül is- minden további nélkül felmerek majd menni! 

A túra 4 nap volt (sajnos csak ennyi), de mi még 2 nappal megtoldottuk, hogy kényelmesen legyúrjuk a 800 km-es utat, amely előttünk állt. Már a kiutazáskor, Ausztriában szembesültünk olyan kellemetlenséggel, hogy az egyik motor hátsó gumijából kiszakadt egy 50Ft nagyságú darab, melyet szerviz felkutatása követett. A motor típusát és a gumigyártó nevét ebben az esetben nem mondanám el, tekintettel Pózsi barátomra. Egyik társunk hiányos nyelvtudása miatt a motor egyébként majdnem árverezésen kötött ki, de végül minden szerencsésen megoldódott. (Ebből is látszik, hogy egy ilyen utazáskor nem árt számolni egy kis többletköltséggel. Ha valamennyi megmarad a félretett pénzedből, és az utolsó esti záró bulin sem tudtad elinni az összeset, akkor Te egy szerencsés fickó vagy.) Utunkat 200 Euroval vékonyabban, de sokkal nyugodtabban folytattuk tovább Stumm, a csillagtúránk szállása felé, ahol már nagy szeretettel és csodálatos környezetben vártak ránk, elcsigázott alföldi gyerekekre.

Ausztria motoros túra

1. nap a gyakorlás: Ezzel a mottóval indultunk neki a szállásunkat körbe ölelő hegyeknek. Topi erre a napra kb. 60 km-t tervezett nekünk, amit én személy szerint kicsit kevésnek tartottam -aztán a nap közepe felé már majdnem soknak is- hiszen nem azért gurultunk 800 km-t az előző nap, hogy most csak ilyen bevásárló jelleggel üljek mocira! Gondoltam én naivan. Szóval amikor nekiindultunk először a hegyeknek akkor tapasztaltuk, hogy a 800-as és 1600-as kategóriájú cruiser motorok nem a legotthonosabban mozognak az olyan típusú kanyarokban és emelkedőkön, mint amilyen egy tízemeletes panel lépcsőháza. Az utak minősége a gyakorló napon kicsit hasonlított egy magyarországi összekötő útra, amelyet még az „átkosban” újítottak fel utoljára. Gondoltam, ha ilyen lesz végig, akkor nekem végem. Aztán megkaptuk a kárpótlást is cserébe. Olyan gyönyörű helyeken mentünk, ami miatt én befizettem anno erre a túrára. Ilyen dolgokat akartam én látni! Itt meg kell jegyeznem, hogy kicsiny csapatunk egy bajba jutott német páron is segíteni tudott, amikor Ők lefutottak az útról, és óriási szerencsével kb. 10 méteres mélységből sikerült őket kisegítenünk, nem kis nekifeszülések árán. Ezt követően a többi napon is velünk tartottak tovább, érzékelve, hogy helyismeret és tapasztalat hiányában milyen veszélyeket rejt magában egy ilyen hely, és milyen nagy szükség van a tapasztalt vezetőre. Ha az első nap nem lett volna számunkra, akkor akár mi is hasonlóképpen járhattunk volna valamelyik kanyarban, szóval köszi Topi!!!

2. nap a hódító körút: Addig, amíg a 4 illetve több keréken gurulók az autópályán szelték a kilométereket, mi a kertek alatt indultunk hódító utunkra a Brenner-hágón át Olaszországba, majd Bolzano érintésével vissza Ausztriába. Ezen a napon olyan érdekességeket láttunk, mint Európa legmagasabb hídja, ízelítőt kaptunk az észak-olasz kertészet szépségeiből, és csak ámultunk, hogy a hegyoldalakat is folyamatosan locsolva, hogyan tartják zölden környezetüket. Én kerestem a parlagfüves területeket is, de nem sok sikerrel jártam. Azt hiszem, nem gazdagodnék meg, ha parlagfű irtással foglalkoznék azokon a területeken. Túránk ára tartalmazta a teljes ellátást, így a svédasztalos reggelit, és a többfogásos vacsorát is, valamint olyan ebédet, melyben itthon is szívesen részt vennék akár minden nap. Egy gyönyörű panorámával rendelkező kertben sült csülök, sült oldalas, sült csirke várt bennünket, a kétszázadik kilométert követően, amire már nagyon vágytunk. Még a lányoknak is különösen ízlett, szóval ez mindent elárul. Hazafelé adtunk még a paripáknak is enni, és újult erővel, illetve jól eltelve az ebéddel ismét nekivágtunk a hegyeknek. Az első nap útjait és a magyar utakat minőségileg is lealázó hegyi szerpentineken hódítottuk meg többek között a 2509 m-es Timmelsjoch-ot és Kühtai-t. A számtalan alagútban a kipufogók éneke mellett a fényeket és a kígyózó motorok látványát csodáltuk. Királyok voltunk!

3. nap a cirkálás: Ez a túra már egy rövidebb, az előző napi 450 km fele volt, de tartalmilag ismét nem lehetett okunk panaszra. Olyan helyeken, mint Kitzbühel és a Krimml-vízesés, sajnos nagyon gyorsan telik az idő. Ezen a napon is nagy meleg volt, így amikor a vízesés alján a tomboló erők vízpárával és hűs széllel vártak minket, akkor éreztem azt, hogy végre nincs melegem, majd 3 másodperccel később már bőrig is áztam, pedig egy felhő sem volt az égen. Ekkor már olyan szinten álltunk mind motorozás, mind nyelvtudás terén, hogy egyre bátrabban vettük a kanyarokat, döntöttük a vasakat és majdnem beszéltünk már a pincérekkel is. Egyik megállónál István barátomhoz lelkesen tíz percig beszélt a pincér, mire Ő csak ennyit mondott: „ ÉN NEIN BE-SZÉ-LEK GERMANY!” Nem akarom fényezni a dolgokat, de aznap este már a pincérlányokkal is bátrabbak voltunk. Szerencsére Ők nem mindig értették, amit mondunk így a kiszolgálásunk változatlanul kitűnő maradt!

4.nap a levezetés: Két csoportra osztottuk a társaságot, volt, aki inkább pihenősebb motorozást, és hajókázást iktatott be az Achensee tavon és voltunk páran akik még egy kis kiruccanást vállaltunk a Bajor hegyekbe. Az utak ott is gyönyörű helyeken vezettek keresztül, és mivel jóval szélesebbek voltak, enyhébb kanyarokkal megspékelve, tempósabban motoroztunk még a nagyobb vasakkal is. Én személy szerint balra és jobbra is 3-3 cm-el növeltem a hátsó kerekemen a koptatott felület nagyságát, de a sok oldalvasam miatt a „majré csíkot” nem sikerül elérnem, holott a gumik oldalát is kifizettük. A bakancsom sarkából viszont sikerült rendesen koptatni az anyagot. Nem is hittem volna, hogy ilyen kanyarokban, ilyen jól fog vizsgázni a gépem. Este került sor a záró vacsorára és bulira, melyet egy Country faluban rendeztek meg számunkra. A hangulat ekkor már alig volt fokozható, de egy lapáttal a szervezőknek még sikerült rátenni az eddigiekre. Egyik társunk egy kicsit bilincsbe verve is élvezhette a sheriff iroda vendégszeretetét, köszönhetően azoknak a dolgoknak, melyet addigi útjainkon elkövetett. Én sejtettem, hogy ez lesz belőle, amikor a határátlépésnél is csak Rá kellett várni vagy negyed órát. Szóval Pista bácsi, nagy szerencséd van, hogy kiengedtek! Remélem, hogy a szabaduló levélben foglaltakat betartod!!! Mikor vihetem a mocimat? 

Összegzésként annyit szeretnék még mondani, hogy köszönöm, nagyon jól éreztem magam Veletek. Remélem, hogy hasonló túra keretében akár ott, akár máshol megint motorozhatunk egy jót, és talán az a bizonyos csík is megkopik majd jövőre. Köszönjük Topinak és Maninak, hogy biztonságosan felvitt és lehozott minket ezeken a gyönyörű hegyeken, és egy kis magabiztosságot is adtak nekünk a hegyi vezetéshez, amelyet a jövőben tovább kamatoztathatunk. Hihetetlenül jó érzés volt tudni, hogy mit lehet, és mit nem ajánlatos a hegyen vezetés közben megtenni, és hogy nem engedték meg, hogy elmotorozzunk a lényeg mellett. További munkájukhoz kívánok sok sikert, kitartást, erőt és egészséget. És mindenkit bátorítok, hogy vegyen részt egy ilyen túrán, ahol a pénzedért tényleg azt kapod, amire vágytál.

2007-07-24 boro

Fotógaléria
Alpine Bike Tour Alpine Bike Tour
Túra útvonala

Motor Zóna - Minden jog fenntartva - Copyright 2006 - 2017

gemstone web design